Ahoj!:)
Rövid helyzetjelentés következik. Karácsony Zizuval nagyon jól telt, jól megajándékoztuk Egymást a másik Szívével:) Persze voltak más tárgyi “apróságok” is, de a legfontosabb a Másik Léte…..:)
Tegnapelőtt jót “nem kirándultunk” a Normafára, mert meglátván a dugót, amit még ott sosem tapasztaltam, megfordultunk és elhúztunk másfelé. Persze az sem sikerült olyan akárhogyan….mármint a megfordulás….
A tehetetlenség az egyik legnagyobb teher az emberen, különösen, ha olyanok életében bukkan fel, akikre nem jellemző a végigsodródunk az Életben felfogás. Hogy mi is történt? Befordultam egy kapukijáróba, hogy Y fordulót tegyek. Már majdnem megálltam, amikor bal oldalt hirtelen a járdáról elkezdett tolatni egy fehér Octavia…..Almi felé. Zsuzzs kérdezte is még az akció előtt, miért nem állok már meg…..erre még én sem tudtam a választ, ami később adatott meg…..ugyanis hiába tenyereltem a dudát,
romániai magyar barátunk nem igazán hallotta a hangot……csak akkor döbbent rá a dolgokra, amikor nem úgy ment hátrafelé a Skoda, ahogy ő taposta a gázt….akkor már kiszállt, de ez alap esetben meglehetősen késő lenne……szerencsére az esetek túlnyomó részében nálam nem az alapeset a domináns…..ugyanis hála annak amiért nem álltam meg, hanem picit továbbaraszoltam: az Octavia a hátsójával a lökhárító helyett az Almera gumiabroncsának ment neki és tolta jobbra….ekkor döbbent rá az opponens sofőr, hogy valami itt nem klappol……így amikor kipattantam az autóból, nem láttam horpadást...csak annyit, hogy a havat leszedte a gumiról az Octavia és csak azon a 10cm átmérőjű területen taszigálta meg a kocsit. Szóval semmi nyom, mindenki heppi, kézfogás, mosoly aztán csá:) Utána leereszkedtünk a Vadasparkig, sétáltunk egy jót, lestük a
minilavinákat, amik olykor olykor halk susogástól kísérve lezuhantak a fák tetejéről, mint egy vízesés, csak hóban. Csend, hóropogás, a távolban szánkózó csöppségek….sokkal jobb alternatíva volt az egész nap a lakásban maradokkal szemben….ajánlom mindenkinek akiben benne van a sétálhatnék.