Újra itt!
2009 június 20. | Szerző: Nighthaven
Sziasztok!:)
Újra itt vagyok, hosszabb-rövidebb idő után. Bár nem hiszem, hogy olyan sokat kellene regélnem, hiszen aki olvassa a párhuzamos csatornákat, akkor az teljesen képben van. Kicsit hűvös van odakint, így inkább a lakásban molyolok. Erősen becsülendő, hogy az ember ilyenkor egy száraz, komfortos helyre húzódhat vissza….nem lehetett olyan nagy élmény ősembernek lenni….bár most eléggé ősemberes a kinézetem (l. az értelmezőben: erős, két hetes borosta, hosszabb haj). Most értem vissza az Electro Worldből, és annyi, de annyi vonzóbbnál vonzóbb fotóskönyvet találtam……4-5 könyv, úgy darabonként 4-5 rugóért. Nagyon tetszenek, de ehhez képest mivel jövök ki az üzletből? Egy hálózati elosztóval. Láthatóan a kettőnek egymáshoz semmi köze, de legalább valaki itthon nagyon fog örülni. Őszig mögöttem van a suli, aztán megint tanulhatok, mert két vizsgám még vár rám……hála a Corvinus jó szervezőképességének és annak, hogy a fél vizsgaidőszakról miattuk lemaradtam. Ősszel megyünk Indiába. Remek lesz. Már alig várom. Remélem a malária elkerüli még a környékünket is. De addig még egy hosszú finom, meleg nyár vár Ránk, meg a pihenés:) Kellemes hétvégét! G
Új Év
2009 január 7. | Szerző: Nighthaven
Már régen írtam, az igazság az, hogy nem is volt hozzá affinitásom. Élek, mint hal a vízben és jól érzem magam. Ezen a héten még itthon leszek a vizsgák miatt, kicsit nehezebb lenne készülni, ha amellett folyamatosan min 8 órát dolgoznék. Szerencsére itt megkapom azt a szabadságot, amire szükségem van és feltételezem, hogy sok helyen nem kapnék meg. Túlórabér, vagy pedig a plusz órák lecsúsztatása. Mind a kettő előnyös. És bár a rivális cégek között nem a legversenyképesebb a fizetés, ez hatalmas előny és pro a cég mellett. Hamarosan befejeződik egy újabb vizsgálat, így lassan gondolkodnom kell, hogy mibe fogjak bele a cégen belül, körül kell néznem milyen új vizsgálatok kezdődnek. Szeretem én magam kiválasztani, hogy min dolgozom és nem úgy járni, mint sok munkatársam. Egyik kollegám pl. rendszeresen utólag értesül, hogy ez meg az a munka az övé. Ő az utolsó, aki értesül róla. Ezt nem szeretném. Tegnaplelőtt letöltöttem egy családi havi költségvetés sablont a Microsoft honlapjáról. Még olyan cellák is vannak benne (Excel sablon) mint jótékonyság, ezt is be lehet tervezni és számon tartani, mi valósult meg és milyen értékben. Szerintem tök hasznos, hogy lássuk, mire költünk és mennyit, nap, mint nap. De a lényeg. Kitöltöttem a jótékonysági cellát is, hogy mennyit szánok ilyen célra havonta. Aztán játszottam egy kicsit (Fifa 09). Egy szűk órára rá csengetnek és pont egy alapítványtól jöttek. Másfél éven át nem találkoztam alapítványokkal az ajtóban és most egy óra sem kellett. Most valaki vagy nagyon figyeli a virtuális hálózatot, vagy, hű de nagyon működik a szinkronicitás 🙂 Ezt a szót nem ismeri a szövegszerkesztő. Nem is vagyok meglepve. Most szelektálom a toszkán fotókat, így hamarosan teszek fel pár képet is. Ebben a hidegben kifejezett felüdülés a nyári képekből szemezgetni, no meg jöjjön a tanulás 🙂 Szép derűs napot, vagy hull a pelyheset.
G
Helyzetjelentés
2008 november 11. | Szerző: Nighthaven
Ma Egerben voltam. Az egész kórház olyan, mint egy csatatér, mindenhol betonozás, meg festegetés. De a személyzet is olyan zilált volt, pl. az összes kardiológus felmondott Egerben. Jó, hogy ezért az összes betegnek Miskolcra meg más távoli városba kell menni. Ja és a takarítónő mondta, hogy itt már mutáns csótányok kommandóznak. Amolyan hófehér fajták. Jobban elrejti őket a fehérre meszelt fal. Gyorsan létrejött a mimikri:) Az egész kórházban szaladgálnak. Bár más helyeken meg jóízűen elfogyasztják őket. Szóval nem is annyira gusztustalan. Olyan fincsi ez a magyar egészségügy. A fák szinte kopaszak. Már fotóznom sincs mit, így meglepően rövidek az útjaim munkába menet és hazafelé jövet. Attól sem voltam boldog, hogy a CMOS szenzorra kosz ragadt, ezért mehettem venni tisztítószettet és máris ugrott a pénztárcámban lévő pénz. Tanulni kéne. Matekot. A franc se akarja. Meg én se. Ma este végre olyat tettek a rendőrök, amit hasznosnak találok. Álltak a Tesco parkolóba és büntették meg azokat az észrevehetően két lábon járó sofőröket, akik a mozgássérültek számára fenntartott parkolókban tették le a kocsijukat. A kényelem nagy urai. Hogy nem tudnak 10 lépéssel többet tenni, inkább olyan helyen parkolnak, ami esetleg nem is számukra van fenntartva. Húzós hetem van és lesz. Mindennap monitorozok, így vajh kevés időm lesz az agyam esténként nyúzni, de majd meglátjuk mi sül ki belőle. Az biztos, hogy hétvégén ki fogok kapcsolódni, tegyétek Ti is! Szép estét Nektek:) Te meg gyere haza Cicmic:) Cicccicic! (Így hívják haza a cicát mifelénk, zalai tájszólással):)
Statisztika
2008 november 7. | Szerző: Nighthaven
Két szóval, tiszta szívás:) Volt rá nettó 70 perc, és ha fejből vágsz mindent és gondolkodás nélkül darálod, akkor akár már 69 perc alatt befejezheted:) Na. Ez nem én voltam:)) És én még azzal elcsesztem negyed órát, hogy egy táblázatot próbáltam kiegészíteni és az a számsor amivel le tudtam ellenőrizni, hogyan lehet pótolni az adatokat, pont hibás volt, tehát sok időt elpocsékoltam valakinek köszönhetőent. A többi rendben volt. Csak én pont nem velük próbálkoztam, így, ehhez nem akarok továbbiakat hozzáfűzni, mert csillagos szavak jönnek ki. Legalább akkor az a kicseszős vizsga legyen egzakt. Mérges vagyok most. De egy óra múlva már minden rendben lesz:) Legyen nagyon szép a hétvégétek, sokat pihenjetek és talán még nem lesz hűvös a kirándulásokhoz sem!:) Pápápára. (Befejezésként egészen stílusosan hat egy kis agymosás, hm?)
Kipécézve
2008 november 6. | Szerző: Nighthaven
Lassan rászántam magam, hogy írjak, persze erőteljesen taszigálnak, bevonva különböző fogócskákba, lásd ez az oszd meg amid van dolog:) Köszönöm pc-cske a regisztrálást ebbe a játékba🙂
Szabályok
1. Linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett!
2. Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi!
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket, és linkeld be a blogodba!
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket, hogy ki lettek pécézve!
Akkor a 7 dolog, amiről eddig talán még nem tudtok (figyelem, ez nem sorrendi skála, nem lehet őket mi alapján rangsorolni):
Hajlamos vagyok többet, többet és többet akarni a dolgokból. Tehát ha egyszer elindul a vonat, nincs megállás. Legyen szó fizetésről, játékról, fényképezésről, vagy sok minden másról. Meglehetősen telhetetlen vagyok. Az egyedüli vészfék az időnként fel-fellobbanó lustaságom.
Cicmic nagy fába vágta a fejszéjét, amikor mellettem tette le a voksát. Bővebben: korábban sokkal mimózalelkűbb voltam, mint most. Kisebb volt az egóm, vagy másabb. De experimentálisan kifejlesztettem az izmos kis egómat. Így aztán tényleg van minek szikrázni, amikor egymásnak feszülünk. De Én drukkolok:) Egóbátyó is:)
Szeretem a szélmalmokat. Legyen az Cervantes korabeli, vagy akár mostani, fehér hatalmas propeller. Amikor vezetek, mindig álmélkodva bámulok kifelé a szélvédőn és gyönyörködöm a távoli, hatalmas fehér légcsavarokban, ahogy hagyják, hogy a szél megcsiklandozza és átbújjon az ujjaik között. Most építenek nyolc újat az M1-es mellett:) Csendben teszik a dolgukat, örülnek, hogy fújja arcukat a szél és barátságosak Földünkkel.
Utazás. Bár ezt mindenki tudja, aki már kicsit is beleolvasott a blogba. Erősíti a szabadság érzetem. Hacsak nem rohanok valahová, mert időre kell odaérnem, nem a leggyorsabb utat választom. Hová siessek. Olyan szép, ahol élünk. Szeretném felfedezni. Így vannak kedvenc helyeim is az országban. Kettő közülük igazán különleges. Ha gyorsan, célzottan hajtasz rajtuk keresztül (út visz át rajtuk), akkor észre sem veszed. Az egyik a Varázserdő. Pölöske és Bak között terül el a 75-ösön. Kanyargós, dimbes-dombos. Cirógatja az erdő az utat. És a vándort aki meglátogatja vagy átutazik rajta. Nyitott szemmel. A másik egy hosszú platánfasor benne egy impozáns kanyarral. Magamban templomként gondolok rá. Két oldalt 5 méterenként állnak a faóriások és ha kiállsz az út közepére és végig futtatod tekintetedet a látványon, látod, hogy egy természetes templomot alkotnak a fatörzsek és faágak. Majd teszek fel róla képet. Legutóbb két órát töltöttem közöttük. Azt mondják a platán leszívja az ember energiáját bár én ezt egyáltalán nem éreztem. Sőt. Amikor legelőször felfedeztem éjszaka volt és nagyon sötét. Ahogy az autóval beértem a fák közé, hátborzongatóan(!) szépek voltak, ahogy a reflektor megvilágította őket. Nem akartam kiérni abból a gyönyörű útszakaszból, annyira tetszett. És még sorolhatnék rengeteg élményt, ami az utazáshoz kötődik. Nem külföldről van szó. Itthonról. Magam vagyok az utazás. És olyan szépséges ez a Föld. Mindig rácsodálkozom.
Csillagászat. Meteoresők. Távoli ködök. Nyílthalmazok. Kvazárok. Galaxisok. Régi mesék, amik csillagképekhez kötődnek. Első könyvem, amit életemben úgy kaptam, hogy akartam, hogy az enyém legyen, az Ég és Föld volt. Magam láttam meg a falubeli egyetlen vegyesbolt polcán. Nem is tudom, mit kerestek ott egyáltalán könyvek. Nem ez a jellemző a falusi boltokra. 30Ft volt és Anya vette meg nekem, szülinapomra. Emlékszem, még milyen nagy volt akkor a világ. És magasak a sorok, amin a Kapucíner és társai várták, hogy feléjük nyúltam.:) Akkor még nem volt olyan agresszív a marketing, mint manapság. Nem lehet könnyű a ma gyermekének lenni. Még mindig megvan. Úgy olvastam el, hogy a tartalomjegyzéknél kezdtem, és a tárgymutatónál fejeztem be. Minden oldalt. És a tárgymutatóban ha találtam ismeretlennek tűnő szót, visszalapoztam és még egyszer elolvastam. Nem tudom mennyit árthatott a szememnek, de rengetegszer belenéztem a napba. Úgy teljesen direkt. Nem tudtam róla, hogy károsíthatja a látást. Addignéztem, amíg el nem vált a sárgásfehér naptól egy vörösebb korong és egymáson csúszkált a “két” égitest. Annyira tetszik az univerzum. Tegnap is, amikor jöttem hazafelé Debrecenből, néztem a lemenő napot és tudatisítottam magamban, hogy az egy csillag, mint a megszámlálhatalan sok pontocska fenn az égen, éjszaka. Egy hasonló pontocska “karnyújtásnyira” pulzál tőlünk. Ilyenkor teljesen más érzése támad az embernek. Átérzi a kozmikus létet. Az elképzelhető távolságokat, dimenziókat, relációkat.
Az erős, szinte kézzelfogható érzés, hogy bármire képesek vagyunk. Bármit megteremthetünk magunknak, de sajnos nincs meg a kellő hitünk magunkban. Nálam emellé társul még egy csatlós: mindig mással foglalkozom, mint amivel kéne (most pldául a holnapi statisztika vizsgával kellene foglalkoznom, mivel még csak ismerkedem a könyvek szagával). És ez egyfajta tehetetlenség érzést szül az emberben. Spirituális énem kicsit mostohagyermeknek érzi magát eddigi életemben. És kapom a feladatokat, az egyre erősebb jeleket, amik lassan valóban rákényszerítenek arra, hogy tudatosítsam magamban ezt az erőt. Közeledik, mert érzem. De lustának lenni sokkal könnyebb.
Imádtam zongorázni. Bár erősen amatőr szinten – 8 évet tanultam – de már annyira, hogy örömet tudtam szerezni a családnak és magamnak. Ha zongoráztam, mindent elfelejtettem. Nem volt időm agyalni. Legalábbis eleinte. Teljesen elmerültem a zenében. Később már annyira, hogy egy-két előadáson – legyen az viszga, vagy rendezvény – elveszítettem önmagamat és csak arra ébredtem, hogy már az utolsó pár ütemnél járok és vége. Befejeztem a darabot. Emlékszem az elejére és a végére, de ami a kettő között volt…..akkor bizony máshol jártam. Valahol mélyen magamban. De így sem hibáztam, mivel utánajártam, észrevettek esetleg valami furcsát a zenében. Pedig apám nem botfülű, meg még sokan mások sem….ha elköltözünk Pestről, lesz egy zongorám. Elektromos zongora, de nem sima szinti. Technika mániás vagyok ugyanis...mint sokan tudják:)
No, ez volt az első hét dolog ami eszembe jutott. Örülök, hogy megoszthattam Veletek.
Ahogy elnézem, Motyi nem írt még ilyesmit, holott már többszörös felkérése van, ezért esett rá a választásom. Egyébként még sokan lennétek….;)Hajrá!:)
Helyzetjelentés
2008 október 7. | Szerző: Nighthaven
Sziasztok!
Utóbbi időben sokat gondolkodtam, úgy magamról. Néha (?!) nem teljesen vagyok összhangban magammal….ezt most erős eufemizációnak vegyétek:) De a csakra tanfolyam valamennyit segített, úgy érzem. Mindenesetre van mit javítani a készüléken, mert erősen el van hangolódva, még ha nincs is lehangolódva. Persze ezt nem csak én élem meg nehezen hanem Zsucó is. De én bízom benne, hogy helyre jövök. Jelen pillanatban még testi tünetei is vannak ezen állapotomnak, ugyanis nagyon erősen el kezdett hullani a hajam, ami annyit jelent, hogy 300-400 szál naponta, ami azért kimeríti a normális hajcserélődés fogalmát. Most nekiálltam vitaminokat szedni, hátha ott van a baj, meg aztán próbálok még okokat keresni. Egyébként ha valakinek ötlete, vagy hallott valami jót arról, hogyan lehet ezt kezelni (nem foltos, hanem diffúz hajhullás) akkor szívesen várom az ötleteket. A hajleborotválást és hasonló tünetkezelőket hagyjuk, ha lehet:) De komolyan, ha tudtok vmit, megköszönném:) Nagy mániám lett mos a kőgyűjtés, úgyhogy igazán kezd kikristályosodni a lakás otthon:) Meg rendeltem egy csomó könyvet is, úgyhogy igazán be vagyok lelkesedve!:) Vasárnap voltam is Aggteleken Józsinál (egy monitori vizit után még másfél hete elutaztam Aggtelekre egy fülesnek köszönhetően és ott találtam meg a kirakodóvásárt:), és vettem két szép nagy hegyikristályt. És amíg dumáltam Lacival, a vejével, addig ő elment a közeli erdőbe és szedett gombát, aminek felét odaadta, hogy hozzam haza:) Imádom a gombát, úgyhogy ma este sütögetek, vagy holnap!:) Már olyan régen ettem rántott gombát, úgyhogy itt az idő!:) Most pedig rohanok megvilágosodni, csók Nektek:) Látjátok, ennyire lelkes lettem!:))))
Változások
2008 szeptember 26. | Szerző: Nighthaven
Változások……az élet színe java, én erre szoktam mondani angolul: The spice of life:) Így szeretem mondani, mert így rímel. De télleg:) És az állandóságban is van változás, mert állandó is lehetsz anélkül, hogy statikusnak kellene lenned. Ha megvan a középpontod, akkor kiegyensúlyozott vagy. Ilyenkor lényegében csak kilengsz és kilengsz, kimozdulsz a középpontodból, hogy aztán visszatérj az origóhoz, de pontosabban inkább a tengelyedhez. Valójában olyan ez, mint a csiga harmóniát és nyugalmat sugárzó háza. Spirális alakban mozogsz felfelé és felfelé. Egyre kisebb és kisebb fordulókat teszel meg felfelé haladva, egyre kisebb a kör sugara….és így egyre gyorsabban teszel meg egy ciklust. Ha 2Dben nézzük, akkor egyre rövidebb idő alatt metsszük a csigaháznak ugyanazon síkját, tehát egyre nagyobb a frekvencia. Folyamatosan emelkedik a rezgésszinted. Na ez szép kis metafórává lett és szép nagy utat megtettünk az élet fűszerétől.
Csak egy mondat még a változástól való félelem és a változás kapcsolatáról (optimistán megfogalmazva):
Semmi bajom a változásokkal, csak nem szeretek ott lenni, amikor történik.
Gabriél
Véletlen
2008 szeptember 26. | Szerző: Nighthaven
Délelőtt végre eljutottam a szervízig, hogy megcsinálják Kázmit. Úgy terveztem, hogy saccperkábé egy órát kell eltöltenem, így vittem könyvet is.
Felmentem a vendéghallba és leültem a net elé olvasgatni (nem könyvet). Ahhoz képest, hogy fél kilenckor érkeztem, dél után nem sokkal még olvasgattam. Így gondoltam egyet, megittam egy capuccinót és megkérdeztem mi a helyzet. Az eltelt idő mennyiségét figyelembe véve vajmi kevés esély lett volna arra, hogy pont akkor készül el a kocsi, mikor lemegyek, de így történt. Pont akkor jöttek be slusszkulcsostul, hogy megírják a papírokat. Van ám telepátia. A következő állomásom egy könyvesbolt volt, hogy megvehessek két Osho könyvet…..csak a játék kedvéért itt is jöttek a véletlen szépségek….miután kifizettem a két könyvet, ahelyett, hogy léptem volna, elkezdtem még nézegetni….aztán egyszercsak nagy koppanások és a polc mögött leesett egy könyv….mintha Valaki meglökte volna, hogy felkeltse a figyelmem….:) Egyébként a könyv eredeti helyét nem találtam meg a polcokon. Csevegtünk egyet az eladónővel hol magázva, hol tegezve…annak ellenére, hogy megegyeztünk, egyszerűbb, ha tegeződünk, hiszen nem kell idegeneknek tekintenünk egymást, ha hasonló az érdeklődés, úgyis a akar lenni és ezt itatja belénk az elvárás, a kollektív tömegtudat…lassan indulnom kellett így kiléptem a boltból és elköszöntem:
Én: Viszontlátásra!
Ő: Szia!
Én: (Elmosolyodtam és visszafordultam) Na erről beszéltünk (tömegtudat)!
Ő: A szokás hatalma:)
Én: Így van!
Mosolyogtam és becsukva az ajtót rápillantottam a kezembe “hullott” könyv borítójára, amin viszont ez állt: A változás hatalma.
És ez így van:)
Origó
2008 szeptember 26. | Szerző: Nighthaven
Azt hiszem elveszítettem a középpontom. Kiszédültem belőle. Talán ezért nem is igazán írtam és írok. Keresgélek. De lassan visszatérek. Az ember keresi az értékeket az életében, ami fix pont lehet, támaszkodhat rá és lehet kiindulópont és végpont. Pont a körön (life circle) és pont a kör közepén egyszerre. Origó. Van, hogy saját Magadért kiáltasz, mert elvesztél. Ülsz és rácsodálkozol, milyen különleges a világ, mennyi érdekesség van benne és nem csodálkozol rá saját Magadra. Hiszen Miattad olyan csodálatos a világ. Te teszed azzá. Ha nem lennél, nem lenne Neked világ. Azt hiszem, örülök Magamnak. Sőt! Most, hogy ezt leírtam, már nem csak hiszem:) És örülök annak, hogy Létezem. Gyere, üldögéljünk egyet és nézzük Együtt, hogy nő a fű.
Koncert
2009 június 23. | Szerző: Nighthaven
Este koncerten jártunk:) Loreena McKennit először járt Nálunk Magyarországon és két hete vettem észre egy útszéli plakáton, hogy 22-én tartja a koncertjét. Lehet, hogy nem sokan ismeritek, nekem az egyik kedvencem, amiatt, mert nagyon jó hangzásvilágú, kelta zenét játszik a csapatával és ráadásul az egyik kedvenc filmem (Mists of Avalon) főcímdala is tőle származik. Reméltem, hogy nem lesz sz*r idő, de az időjárásnak még ezen is a pesszimista hozzáállásomon is sikerült jócskán túltennie:) Az eredmény: hiába volt az emberen esőkabát, szó szerint bőrig áztunk Zsével. Ő nagyon mocorgott, hogy felfázik, meg minden, remélem nem lesz semmi baja. Én meg felvettem a sztoikus vagy másképpen leszarom pozíciót és élveztem a zenét. Részemről jöhetett volna szupercella, meg tornádó, minden mostanság divatos magyar időjárási jelenség. Élmény volt, ezek az emberek tudnak valamit….most volt először Magyarországon, de úgy köszönt el, hogy reméli, mihamarabb újra találkozunk (így mondta: very soon) 🙂 Persze könnyen lehet, hogy ez egy PR duma, de nem tűnik olyan embernek. És nem azt érezte az ember, hogy na idejöttünk, gyorsan nyomjuk le a kötelezőt, aztán húzzunk innen. Minden darab előtt pár percben mesélt (nagyon szépen beszél angolul és a beszédhangja is selymes, szimpatikus) vagy a darabról, hogyan keletkezett, vagy egy előző élményről, mint pl. “éppen Libanonból jövünk ahol baromi meleg volt és ehhez képest nem vagytok egy mediterrán ország…pedig a turné neve amit most végigjárunk, mediterrán turné:)
Vicces volt…..találkozott nem is tudom hol, talán Spanyolországban Lantos Zoltánnal és meghívta egy darab erejéig hegedülni. Talán az volt az est fénypontja, hatalmas tapsot kapott mindenki. Igazi beszélgetés volt a két hegedűs között…..varázslatos este volt, remélem látjuk és hallhatjuk őt veri szún:)
Oldal ajánlása emailben
X