Debrecen
2008 július 15. | Szerző: Nighthaven
Most Debrecenben vagyok, két napos viziten. Kiadták, hogy nem mehetek vissza Pestre, hanem, mindig meg kell szállnom, mivel ez a költség takarékos. Állítólag a város egyik híres éttermében voltam. Korábban már jártam itt egyszer, ízlett az étel, amit rendeltem. Most nem így volt. Ez olyan „boa” volt. Persze ez csak vélemény, nem tény:) Több variáció is lehetséges. Elment a régi szakács. Vagy éppen a váltótársa főzött. Vagy rossz passzban voltam ma. Vagy esetleg annyira nem is voltam éhes. Vagy annak ellenére, hogy kértem ne forralják fel a levest, nem érdekel az ÁNTSZ, tűzforrón kaptam. Persze, hogy leégettem az ízlelőbimbóim. De nyugodtan viseltem, max nem volt már akkora étvágyam. De itt eldöntöttem, tutkó számlát fogok kérni, pedig addig a pillanatig fontolgattam, mert tudom, hogy macera. Ha leszarják amit kérek, én is leszarom, mit gondolnak.
Most kezdődik a Róma:) Jelenlegi kedvenc sorozatom. A főcímzenéje nagyon tetszik:) Az utolsó lehetőség, hogy a szakács is rossz passzban volt és az én gyomrom is. Ez lenne a legszebb eredmény, az igazi szinergizmus. Aztán rájöttem, hogy 16000-ért is kaphatsz lepattant szoci minőséget az országban, csak keresni kell. Persze itt valószínűleg a retrót, a nosztalgikus kommunizmus báját kell megfizetni. Na, ennyit a mai napról. Esett és még mindig esik.
Hivatlannak üzenem innen a Hajdúságból, hogy sajna Kecskeméten nincsen vizsgálatom, különben biztosan bekopogtatnék hozzá egy kvra!:)
Az nlcafé csapatának is üzenem tisztelettel, tegyék már rendbe a café-blogot, mert így ugyan törökkávé, zaccos is, zavaros is, de olyan is, mintha egy pincér kilötykölte volna a kávét a pultra, felitatta volna egy mosogatószivaccsal, visszafacsarta volna a kávéscsészébe és mintha mi sem történt volna, mosolyogva kivitte volna a vendégnek. Aztán lehet, hogy ez nem is csak volna. Et de facto.
Este van, este van…
2008 július 9. | Szerző: Nighthaven
Mára igazán végezhetnék…..ülök az ötödiken s szóltam a dokinak, részemről megtettem, amit ma meg akartam tenni, jöjjön, hogy toldozzunk, foldozzunk…..hát igen. Győrben ma bolondok napja van, pedig még csak nem is volt vihar, ami megzavarhatta volna az emberek áramköreit….de a mentők meg csak jönnek és jönnek, én meg csak várok és várok. Lefoglaltam a szobám, mert már mennék pihizni, hogy aztán holnap folytassam, amit ma abbahagytam. Azt sem tudom hova kell menni, úgyhogy még ez is egy megoldandó feladat. Csak már lennék ott:)
Cicmi Cucmákot ma már nem látom:(. Pedig jó lenne megint együttaludni, hogy aztán újra napfényes reggel lehessen és mehessek ki kávét készíteni. Nem én iszom, bár ma az egyiket elszúrtam, mert majdnem jegeskávé lett és az úrnő visszautasította, így megittam a levét annak, amit főztem a szó átvitt és szó szoros értelmében egyaránt:) Így számára is eldördül a startlövés: Reggel van!
Nohát szép estét Mindenkinek!
Így történt
2008 június 30. | Szerző: Nighthaven
Hétvége. Már szombat korán reggel nagyon meleg volt, de Zsucó már 9-10-kor (!) felkelt, hogy takarítson egyet. Én aludtam, így csak homályosak az emlékeim….ejj de szép is a férfiélet! Délutánra leruccantunk a Balatonra egyet relaxálni és lángost enni. Mostanában több lángost sem eszek:) A „mammalángos” finom, a strandbéli nem. Legalább is ahol mi voltunk. De legalább a jégkrémben nem lehetett csalódni:)
Vasárnap: Mostanság sokkal többet kell dolgoznia, mint eddig nyaranta, bár még csak egy nyarunk volt közösen🙂 Letelepedtem én is a kanapéra, hogy közelről szemlélhessem milyen keményen dolgozik…..blogokat olvasott…..Zsuzskazsuzska:). Aztán körülnéztünk, mit lehet az erkélyre venni, bár Cucmák néha behúzta a féket, nem nagy sikerrel….Ismerd meg hazánkat akciónk keretében most Martonvásár következett, a gyönyörű kastélykerttel. Beillene egy botanikus kertnek is. Nagyon nyugis, igazi nyugalom szigete Pest után. El is ragadott Minket a fotózás heve, ami később velős tanulságlevonásokkal szolgált Zsnek, gépen visszanaézve a képeket. Finom rántott krumplit sütött vacsira. Ez az egyik kedvencem, mert tápláló és olyan mintha valami finom csemegét ennél…..azeste már az EB döntőjegyében tellett, mondnaom sem kell, sokkal jobban játszottak a spanyolok, mint a németek. Megérdemelték, hiszen végig kreatívak és gólérzékenyek voltak az EB során. Remélem nem csak én szorítottam nekik! A németekről annyit, hogy sanszuk sem volt a trófea megnyerésére. Még a Balatonon beszélgettünk, milyen lehet a közgáz, mint posztgrad képzés. A közgáz mindig érdekelt, de a matek elriasztott, mert nincsenek túl erős alapjaim. És nem is az a része érdekelt, hanem a gazdaság kicsit jobb átlátása. Aztán tegnap kiderült, hogy ma van a jelentkezési határidő, így az a döntés született, hogy beadom a jelentkezésem. Ma hétfő 16:36 van. Egy órája beadtam a jelentkezésem. Megtörtént. Így történt.
Újabb pontgyűjtő akció
2008 március 3. | Szerző: Nighthaven
Ma már megint történt valami örömködős dolog velem:) Sétáltam a kocsi felé a Péterfyből s a távolból láttam valami nem odaillő dolgot. Piros volt és baszom nadzs, eltüntette még a kereket is:).jpg)
Zsuzsi meg síel és ott parkol, ahol akar. Ideje itthon parkolni nem Cilukám?:) Hiányzol:)
Keresők
2008 január 18. | Szerző: Nighthaven
Keresünk. Találunk. Bár azt ritkábban, mint szeretnénk. Talán ez az egyik dolog, ami egész életünket átöleli és végig kísér bölcsőnktől a koporsóig. Odáig azért mégsem, mert addigra már tovább állunk és új terveket szövögetünk egy új és kihívásokkal teli életről. De vajon miért van az, hogy olyan rossz sokunk találati aránya….s leginkább csak keresünk, néha kétségbe esetten, néha lelkesen, néha fásultan, úgy, mintha a lábunk magától vinne előre minket egy hosszú fárasztó nap után. Keresünk Szerelmet, keresünk kihívást. Keresünk állást és keresünk szállást. Keressük a szép fényeket, a csendes vízpartokat, keresünk megvilágosodást, keresünk gazdagságot. Keressük az egészséget, keressük a kiutat. Keresünk ágat, mi kihúzhat a nehézségből, keresünk….Mennyi mindent keresünk….s az még csak hagyján! De mennyi mindent keresünk EGYSZERRE! Ne mintha baj lenne, ha egyszerre túl sokat akarunk, mert ennek is van pozitív oldala. De be kell valljuk, néha az unos-untig szajkózott karrier és önmegvalósítás könyvekben is van igazság. Tízezer forintos mondat. Az mindig van. És igen! Nincsen lehetetlen! Csak az esszenciát ne felejtsük ki a kémcsövünkből. Azt, hogy tudjuk, mit keresünk. IGAZÁN tudjuk, mit keresünk. Ne csak úgy ímmel-ámmal, mint amikor az ifjonc horgász vesz magának egy felettébb menő, drága halradart és az előtte feltáruló rengeteg folt közül azt sem tudja melyikre figyeljen. Kell, hogy tudjuk, mit keresünk és hagyjuk taníttatni magunkat a mindennapok mozdulatai által. Ott van Előtted egy nagy zsák teli csupa csillogó-villogó Kincs. És valóban Kincsek. Csak lehet, hogy nem mindegyik Neked szól. Nem mind Valódi Kincs számodra. S Te közben tudod, hogy keresel és erős meggyőződésed van ennek tényéről. De csak turkálsz a kincsek között és míg félálomban keresel, nem nyílik fel a szemed és ragyog fel Az, ami Rád várt egészen eddig, hogy Kiteljesedjen és Téged még többé tegyen, nem csak látszólag. S ha eljő az idő, amikor Beléd hasít a felismerés: De hiszen én valójában ……..-t keresek! És lehunyt szemmel belenyúlsz a zsák mélyébe és kiemeled a csilli-villi vágyálmok közül.
Gabriél
Úton
2008 január 12. | Szerző: Nighthaven
Az érzéseket teremtjük. Míg az örömöket inkább spontán éljük meg a fájdalmakat már inkább tudatosan. Minta szeretnénk fájni. Vajon ha valami fájt sok évvel ezelőtt miért nem fáj most? Valódi volt vagy csak egy illúzió? De ha most nem fáj, miért tudunk annyira belemászni újra, hogy újra, ha csak halványan is, érezzük azt amit akkor? Egyértelműen manifesztáltuk magunkban ezeket az érzéseket. Vannak valódi és nem valódi érzések? Ha most nem fáj, ami akkor fájt, az vajon valódi volt? Csak akkor fáj valami, ha igazán akarjuk. Miért akarjuk? Vajon azért, hogy érezzük, nem vagyunk kőből és tudunk érezni még? Mintha könnyebben tudnánk magunknak szomorkodni valót találni, mint örömködni valót. Pedig nem így kellene lennie. Remélem mindenkinek csodaszép, pihe-puha, hófehér karácsonya volt, legalább odabenn a lelkében. Ugyanis minden ott kezdődik:)
G
Helyzetjelentés
2008 január 3. | Szerző: Nighthaven
Ahoj!:)
Rövid helyzetjelentés következik. Karácsony Zizuval nagyon jól telt, jól megajándékoztuk Egymást a másik Szívével:) Persze voltak más tárgyi “apróságok” is, de a legfontosabb a Másik Léte…..:)
Tegnapelőtt jót “nem kirándultunk” a Normafára, mert meglátván a dugót, amit még ott sosem tapasztaltam, megfordultunk és elhúztunk másfelé. Persze az sem sikerült olyan akárhogyan….mármint a megfordulás….
A tehetetlenség az egyik legnagyobb teher az emberen, különösen, ha olyanok életében bukkan fel, akikre nem jellemző a végigsodródunk az Életben felfogás. Hogy mi is történt? Befordultam egy kapukijáróba, hogy Y fordulót tegyek. Már majdnem megálltam, amikor bal oldalt hirtelen a járdáról elkezdett tolatni egy fehér Octavia…..Almi felé. Zsuzzs kérdezte is még az akció előtt, miért nem állok már meg…..erre még én sem tudtam a választ, ami később adatott meg…..ugyanis hiába tenyereltem a dudát,
romániai magyar barátunk nem igazán hallotta a hangot……csak akkor döbbent rá a dolgokra, amikor nem úgy ment hátrafelé a Skoda, ahogy ő taposta a gázt….akkor már kiszállt, de ez alap esetben meglehetősen késő lenne……szerencsére az esetek túlnyomó részében nálam nem az alapeset a domináns…..ugyanis hála annak amiért nem álltam meg, hanem picit továbbaraszoltam: az Octavia a hátsójával a lökhárító helyett az Almera gumiabroncsának ment neki és tolta jobbra….ekkor döbbent rá az opponens sofőr, hogy valami itt nem klappol……így amikor kipattantam az autóból, nem láttam horpadást...csak annyit, hogy a havat leszedte a gumiról az Octavia és csak azon a 10cm átmérőjű területen taszigálta meg a kocsit. Szóval semmi nyom, mindenki heppi, kézfogás, mosoly aztán csá:) Utána leereszkedtünk a Vadasparkig, sétáltunk egy jót, lestük a
minilavinákat, amik olykor olykor halk susogástól kísérve lezuhantak a fák tetejéről, mint egy vízesés, csak hóban. Csend, hóropogás, a távolban szánkózó csöppségek….sokkal jobb alternatíva volt az egész nap a lakásban maradokkal szemben….ajánlom mindenkinek akiben benne van a sétálhatnék.
Hahó!
2007 december 18. | Szerző: Nighthaven
Hahó!:)
És hallgatás….hahó!………csend……..kisvártatva ismét: halihó!…….Valami nesz sejtet a közelben…..csend……itt vagy? Nesz…….valahol a közelben, immáron nemcsak sejtelem. Nesz….valahol itt tesz vesz a nesz….tudod. Ideje helyrebillenteni a dolgokat…..hogy ne csak nesz legyen a nesz. Hanem hang. Kritálytiszta, metsző. Ne csak Te értsed, hanem te is. Ami megmondja, mi az amit akarsz. Van amikor az ember elhanyagolja magát. Amikor hosszú ideig nem énekelsz és elmegy a hangod. Valahová a távolba. Mert nem vagy vele, így hát elhagy. Így van ez mindennel és mindenkivel. Persze vannak kivételek. Istencsapás lehet a kivétel, mert az Te vagy. Magadat ugye nem hagyhatod el. Ha megpróbálod max nem sikerül. Ha kitartó vagy akkor sem fog sikerülni, max kapsz egy jó kis seggberúgást. Magadtól. Mert ugye a felejtésnek is határai vannak. És akkor jön a pirkadat és ha nem időben nyitod ki szemed, a végén még fájhat a megvilágosodás.
Gabriél
Mintha mise történt volna
2007 augusztus 7. | Szerző: Nighthaven
Egyébként egy ideig pap akartam lenni. Csak úgy megjegyezném. Szóval lelki papolásér’ lehet fordulni hozzám:) Erről meg az jut eszembe, hogy tegnap az egyik centrumomban beszéltem néhány dokival, aki illetékes lehet az én elő-előjövő bőrpíromban. Nem, nem az arcom pirul. Az ritkán szokott, bár épp 10 perce kurvaéleteztem a konyhában, mert nem számítottam rá, hogy a kaját annyira felmelegítik nekem. Attól még a sajtos-paradicsomos-tejszínes tészta nagyon finom volt, köszönetemet fejezem ki a gyártó támogatásának:) Szóval a dokik. Azt mondták, hogy túl magas a tesztonszeron szintem, úgyhogy választhatok: a magas tesztoszteron szinttel járó előnyöket és hátrányokat, vagy a lenyomott tesztonszeron szinttel járó hátrányokat és előnyöket. Még gondolkodom:)
Gondol….gondol……gondol……gondo…….gond…….gon……..go!……….
G
🙂
Eger
2008 július 23. | Szerző: Nighthaven
Egerből jelentkezem ezúttal:) Két napot vagyok itt, így ismét megszállok az egyik szállodában. A végén még felfedezem az összes helyet kicsiny országunkban. Napról napra érzem, hogy kezdek fáradni a munkát illetően. Mivel egyre kevésbé vagyok toleráns az egyik clinical lead (ő vezet klinikai téren egy vizsgálatot egy földrészen) faszságait illetően. Most a word kiírta, hogy durva, obszcén, vagy bántó szót használok. Nahát! Evvan. De most egy hétig szabin van. Hurrá! Én meg, amikor ő visszajön, elhúzok két hétre. Hip-hip hurrá!:) Így ez a három hetem kifejezetten üdítőnek ígérkezik. Eddig azt hittem magamról toleráns ember vagyok, no és türelmes. Most már azt is hiszem, hogy ennek is van határa.
No de vissza Egerbe. Itt vagyok két napot így most direkt olyan szállodát választottam, ahol van wellness részleg, mert érzem, hogy a testem a határát döngeti, jót tenne neki valamennyi kikapcsolódás. Így Egy óra alatt úsztam, szaunáztam, jéggel dörzsölgettem magam (miközben azt kiáltoztam némán ezek az északiak nem normálisak), masszázskabinba mentem, infraszaunáztam, aztán levezetésként megint úsztam egyet. Mindezt ebben a sorrendben. Voltak megvilágosodásaim is. Például a finn szauna után az infra kész felüdülés. A súrlódásból következő gyulladás meg tényleg nem kamu. Véletlenül vettem egy mély levegőt a kabinban és éreztem ahogy sercegve felperzselem a tüdőn és a csillószőrös hámsejtjeimet az orromban. Eddig is kevésbé éreztem a szagokat, hát most tutkó nem érzek szagokat. Szóval ez történhet nagyban a meteorokkal, meg az űrhajóval leszálláskor. Nagy sebesség, nagy súrlódás. És a szauna ennek következtében megtanít a helyes, mély, kiegyensúlyozott és nem felületes légzésre. Na, ennyit az okfejtésemről. Az orromból eljutottam a világűrbe. Egyébként éreztem, hogy mennyire élvezi a kilencven fokot a szervezetem. Eközben meg eszembe jutott, hogy egy filmben úgy öltek meg egy ipsét, hogy bezárták a szaunába. Szarügy. Szóval ez is obszcén szó. Most már ezt is tudom. Jobb, ha mobillal járok ezen túl a szaunába, csak a biztonság kedvéért. Bár, ha jól meggondolom, még az oly barátságos ágyikóban is feldobhatom a talpam (de itt legalább van mobil, még ha semmire sem megyek vele). Akkor most ágyba bújok, mindenkinek szép álmokat!
Oldal ajánlása emailben
X