Úton
2008 január 12. | Szerző: Nighthaven |
Az érzéseket teremtjük. Míg az örömöket inkább spontán éljük meg a fájdalmakat már inkább tudatosan. Minta szeretnénk fájni. Vajon ha valami fájt sok évvel ezelőtt miért nem fáj most? Valódi volt vagy csak egy illúzió? De ha most nem fáj, miért tudunk annyira belemászni újra, hogy újra, ha csak halványan is, érezzük azt amit akkor? Egyértelműen manifesztáltuk magunkban ezeket az érzéseket. Vannak valódi és nem valódi érzések? Ha most nem fáj, ami akkor fájt, az vajon valódi volt? Csak akkor fáj valami, ha igazán akarjuk. Miért akarjuk? Vajon azért, hogy érezzük, nem vagyunk kőből és tudunk érezni még? Mintha könnyebben tudnánk magunknak szomorkodni valót találni, mint örömködni valót. Pedig nem így kellene lennie. Remélem mindenkinek csodaszép, pihe-puha, hófehér karácsonya volt, legalább odabenn a lelkében. Ugyanis minden ott kezdődik:)
G
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Valami ilyesmit olvastam manapság valahol..
de rettenetesen igaz!!!
Remélem, a Tiéd is fehér volt.. a javából. nem csak kint, hanem bent is.. 😀
Engedtessék meg, vitatkoznék… Biztos, hogy van választásunk, mindig, és dönthetünk úgy, hogy nem veszünk tudomást a fájdalomról, de… tud ám piszkosul fájni, és tehetetlen vagy vele szemben… utálod, mégis kénytelen vagy átégni rajta, talán tisztulni általa… Szerintem tisztelni kell a másik fájdalmát. Elmúlik-e? Tompul… Átalakul, utólag évek múlva átminősül mássá… De az élmény, hogy mennyire fájt, ott sajog, mint egy bélyeg… Vagy én vagyok a balfék, és a saját magam rabja vagyok? Nemtom… lehet.
Kedves F:) Így van, nagyon fehér volt, szinte már elsápadtam:)
Saját világnézeted van kedves porcica:) Te ezt látod, én meg azt és ettől szép a világ:)
Ezek nagyon jó kérdések, már én is gondolkodtam rajta….most újból…
(ja, január 13. helyett szeptember 10., ugye érted?)
Szia te csavargó:))
Merre jársz?Mit csinálsz? Nem adnál végre hírt magadról?viki
Igen, csillog, máig is, mint egy Kincs kedves f:)
Hát, hogy én mennyit nevettem a neveden Te szakimaki:))))))) Nem kellett volna még a neved sem a végére írni, egyből vágtam, hogy ki is ír ilyen álnév alatt:))) Írj mikor értek Rám és máris ott termek:) Pussz, a Bencének is!:)
Értem én Nik, értem én!:)