Délelőtt végre eljutottam a szervízig, hogy megcsinálják Kázmit. Úgy terveztem, hogy saccperkábé egy órát kell eltöltenem, így vittem könyvet is.
Felmentem a vendéghallba és leültem a net elé olvasgatni (nem könyvet). Ahhoz képest, hogy fél kilenckor érkeztem, dél után nem sokkal még olvasgattam. Így gondoltam egyet, megittam egy capuccinót és megkérdeztem mi a helyzet. Az eltelt idő mennyiségét figyelembe véve vajmi kevés esély lett volna arra, hogy pont akkor készül el a kocsi, mikor lemegyek, de így történt. Pont akkor jöttek be slusszkulcsostul, hogy megírják a papírokat. Van ám telepátia. A következő állomásom egy könyvesbolt volt, hogy megvehessek két Osho könyvet…..csak a játék kedvéért itt is jöttek a véletlen szépségek….miután kifizettem a két könyvet, ahelyett, hogy léptem volna, elkezdtem még nézegetni….aztán egyszercsak nagy koppanások és a polc mögött leesett egy könyv….mintha Valaki meglökte volna, hogy felkeltse a figyelmem….:) Egyébként a könyv eredeti helyét nem találtam meg a polcokon. Csevegtünk egyet az eladónővel hol magázva, hol tegezve…annak ellenére, hogy megegyeztünk, egyszerűbb, ha tegeződünk, hiszen nem kell idegeneknek tekintenünk egymást, ha hasonló az érdeklődés, úgyis a akar lenni és ezt itatja belénk az elvárás, a kollektív tömegtudat…lassan indulnom kellett így kiléptem a boltból és elköszöntem:
Én: Viszontlátásra!
Ő: Szia!
Én: (Elmosolyodtam és visszafordultam) Na erről beszéltünk (tömegtudat)!
Ő: A szokás hatalma:)
Én: Így van!
Mosolyogtam és becsukva az ajtót rápillantottam a kezembe “hullott” könyv borítójára, amin viszont ez állt: A változás hatalma.
És ez így van:)