Hullámok
2007 június 9. | Szerző: Nighthaven |
Hullámok
Csendes léptek a mában,
Susog a szél, ő is zavarban.
Te is, Én is, Ő is. A magasban.
Csak lélegzel és csak lélegzel,
S csak látsz s csak érzel.
Hullámzik a lelked, érzed?
Táncolsz az erdőben, az avaron,
S ülsz egy padon, ülsz a padon.
Mozdulatlanul, rejtve mosolyod.
A jótékony esti erdő mindent eltakar,
Tábortüzek ropognak a távolban.
De Te itt vagy, Én is, Ő is. A magasban.
Ahonnan mindent látsz és átölelsz.
Szótlanul nézel, nézel a szemembe,
Kezed kezem keresi s a kezem kezedet.
A csendben, némaságban, sűrű estében,
Nincs válasz az aznap éjjeli érzésre,
Inkább hosszú percekre összeforrt szavunk,
Forrón érintettünk, remegve eggyéváltunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szia N! Elég sokminden történt. Csak össze kell szednem a gondolataimat. De már alakulnak a dolgok. Azt hiszem egyre jobban és jobban vagyok, hála a vándorló doktorúrnak 🙂 Remélem te is jól vagy.
Igen, köszi Yoyo én nagyon jól vagyok:) S ki a vándorlódoktor úr, a Te fogalmaid szerint?:)