Vér és Halál
2007 június 21. | Szerző: Nighthaven |
Kicsit fáradtnak érzem magam:) Talán a felfokozott, még a korábbiaknál is jobban felhevült életstílusom miatt, csak nehogy porrá égessem magam:) Az Élet hozza a meglepetéseket az ember életében, és a legváratlanabb pillanatokban áll elő egy újabb ötlettel, kérdezvén, na öreg, ehhez mit szólsz? Nem mondhatod, hogy hagylak unatkozni!:) Hát nem hagy:) Szédülök:) Ma éjjel azt álmodtam, meghalok. Szép lassan. Egy férfival beszélgettem s azt mondta, erre szükség van. Nem tiltakoztam. Elfogadtam. S hagytam, hogy csináljon pár bemetszést az orromban (miért pont az orromban???). S vártam. Szép lassan elkezdett csordogálni a vér belőlem. Eleinte kicsit kellemetlen volt. De semmiképpen se fájdalmas. Még amikor vágott a pengével, akkor sem. Penge volt egyáltalán? Talán hozzám sem ért. Különlegesen csendes és nyugodt pillanatok voltak. Csak én léteztem és Ő. Talán Ő is én voltam. Szóval eleinte picit fura volt….ahogy éreztem, hogy a selymes vérem végigfolyik az ajkamon, amit nem nyitottam ki, pedig szeretem a saját vérem ízét. Pár pillanattal később már teljesen természetes volt, hogy fogy a vér belőlem……éreztem, hogy egyre kevesebb……ránéztem a karomra….dudorodtak az erek….csak nem tudom mitől, hiszen egyre kevesebb volt bennem…..egyre lazább lettem….teljes béke……teljes béke……és továbbra is éltem, s nem sajnálkoztam semmi miatt. Ez az álom az elfogadásról szólt, ami akár a halál elfogadása is lehet. Sosem féltem tőle. Most már tudom, hogy nincs is rá okom. Tegnap, amikor az erkélyen álltam a kilencediken támasztottam a korlátot, kicsit áthajoltam rajta (nekem nem nehéz) s lenéztem a mélybe…….3-4 másodperc lehet….gondoltam. Talán egy autó teteje, talán a járda. Olyan csodálatos az Élet. Mégis mennyi megtapasztalás lehet olyan dolgokban, amiket sosem teszünk meg életünkben, mert nem merjük. És mindig van rá indokunk, miért nem csináljuk. Nem azt mondjuk, hogy félünk. Rengeteg indokunk van. De majd legközelebb. Ugye? Gabriél
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: